Ferenczyné Kerekes Edit
igazgató, mesterpedagógus (Angyalkert Magánóvoda, Kecskemét)
A család – gyermek – óvoda hármasa
az Angyalkert Magánóvodában Kecskeméten
Egyre gyakrabban szembesülünk azzal a ténnyel, hogy változtatásra van szükség a szülői kapcsolattartásban. Ma már nem elegendő felolvasni a nevelési tervet, lényegében passzív befogadásra késztetve ezzel a szülőket. Naponta szembesülünk azzal, hogy még a magasan képzett szülőknek sincsenek elmélyült, árnyalt ismeretei a gyerekekről, a képességek rendszeréről, az iskolaérettségről, miközben a szülői ház részéről az elvárások egyre nőnek. Tudjuk, hogy az ellenállás leküzdésének legjobb módja a tudás, a még több, sőt az árnyalt tudás. Ahhoz, hogy javítsunk az együttműködés minőségén, a bevonást: a szülők, a családok, a családi közösségek bevonását kell erősítenünk.
Az Óvodai nevelés országos alapprogramja többek között ezt írja: „Az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt, azt kiegészítve szolgálja a gyermek fejlődését. Ennek alapvető feltétele a családdal való együttműködés. Az együttműködés formái változatosak, a személyes kapcsolattól a különböző rendezvényekig magukban foglalják azokat a lehetőségeket, amelyeket az óvoda, illetve a család teremt meg. Az óvodapedagógus figyelembe veszi a családok sajátosságait, szokásait, az együttműködés során érvényesíti az intervenciós gyakorlatot, azaz a segítségnyújtás családhoz illesztett megoldásait”.
Minden intézmény számára fontos a szülőkkel való kapcsolattartás, hogy érezzék az apák és az anyák, valamint a nagyszülők is, hogy megszólíthatók, elérhetők vagyunk számukra, hogy a szükséges tájékoztatást a gyermekükkel és az intézményünk működésével kapcsolatban megkapják, mert megkaphatják. Az elvárások, elvek, szabályok jól körülhatároltak, konkrétak és egyértelműek, hogy az intézményi működés, értékelés és fejlődés elősegítésének alapja a rendszeres visszajelzés. A panaszkezelés tény- és tárgyszerű, az intézkedések, a döntések az érintettek bevonásával, a vélemények figyelembevételével,
az úgynevezett kompetenciahatárok tiszteletben tartásával méltányosak és igazságosak – mindenképpen erre törekszünk.
A kecskeméti illetőségű Angyalkert Magánóvoda pedagógiai programjában megfogalmaztuk a küldetésünket, a szülőkkel összefüggő kapcsolattartás elveit és a nevelési-gondozási céljainkat:
„Óvodánkra jellemző a nyitottság, a nyilvánosság, a család és óvoda együttműködése, amely kölcsönös bizalomra, segítségnyújtásra, az egyén védelmét szolgáló titoktartásra és a korrekt partneri viszonyra épül a kompetenciahatárok tiszteletben tartása mellett.”
Küldetésünkben, jövőképünkben a „gyermekek harmonikus fejlesztése érdekében
a családi nevelésre alapozott, azt kiegészítő, mintaértékű pedagógiai tevékenység”
– ennek a megvalósítását deklaráltuk, mert ez a működésünk legfőbb értéke. A szülőkkel való együttműködésben és kapcsolattartásban ez a jelmondatunk: Minden gyerek fontos – minden szülő fontos!
Elveink:
1. Elérhetőség – a tájékozódás és a segítségnyújtás lehetőségének biztosításával.
2. Diszkréció és titoktartás – a személyes odafordulással.
3. Nyilvánosság – a csoportban folyó tevékenységek és nevelési feladatok folyamatába való betekintéssel, és a kitűzött óvodai célok megvalósulása eredményeinek megismertetésével.
4. A kompetenciahatárok kölcsönös tiszteletben tartása, amely
– szülői szinten az óvodapedagógus pedagógiai kompetenciájának elfogadását,
– óvodai szinten a családi élet privát szférájának tiszteletben tartását jelenti.
5. Korrekt partneri viszony, melynek alapja az igazságosság, a méltányosság és a fegyelem.
Ahhoz, hogy a hagyományos szülői kapcsolattartási formák mellett új ötleteket, lehetőségeket tárjunk fel, tréninget szerveztünk.
Felsoroltuk, mit tettünk eddig a szülői kapcsolattartásban, és melyek az eddig elért eredményeink. Ezt követően SWOT-elemzést készítettünk, hogy feltárjuk erősségeinket, gyengeségeinket, azt, hogy milyen veszélyek adódhatnak, és milyen lehetőségeink vannak a továbbiakban a fejlődésre. Az így felsoroltak közül súlyozással kiemeltük a három legfontosabbat, és elkészítettük a kereszttáblázatot.
Ez alapján fogalmazódtak meg a feladataink:
a) A szülők együttműködése és a szülői elfogadás segítése asszertív kommunikációval.
b) Az együttműködés fejlesztése a folyamatos fejlődéssel, rugalmassággal, újratervezéssel.
c) A szülői bizalom és bevonás erősítése közös programok szervezésével, tudásátadással.
Minden megfogalmazott feladathoz kapcsolódóan ötletbörzét tartottunk, melynek megvalósítását három évre ütemeztük.
A szülői kapcsolattartás egyik eszköze a szülői értekezlet. Ezt a hagyományos, kötelező formát is szerettük volna megújítani.
Már negyedik éve működik sikeresen az Angyalkert Magánóvodában az a jó gyakorlat, melyet most fogok megosztani az olvasókkal.
Tematikus szülői összejöveteleket tartunk évente két alakalommal, melynek témái:
• A 3–6 éves korú gyermek életkori sajátosságai.
• A kisgyermekkori személyiségfejlődés jegyei.
• A játék jelentősége a személyiségfejlődésben.
• A tanulás módja és formái az óvodában.
• Szülői nevelési stílusok elemzése.
• Az érzelmi intelligencia kritériumai.
Fontos megjegyezni, hogy az egyes találkozások 30-40 percnél nem hosszabbak, mert ez az időtartam – főleg a napi munkaidőt követően – még átfogható, bejárható a tudáskritériumokra tekintettel. Ezeket a találkozásokat minden csoportban külön- külön tartjuk, mert így adódik lehetőség a bensőségesebb, a személyesebb konzultációra, az adott csoport kisgyermekeinek szülői jobban megnyílnak, és bátrabban mondják el a problémáikat, sőt a tapasztalataikat az ismert közegben, ekképpen megvalósul, mert így valóban megvalósulhat az egymástól való tanulás elve is a személyiségépítő jellegű gyakorlatban. Az egyes előadások anyagát utólag e-mailben is elküldjük a szülőknek.
Az alábbiakban az életkorra jellemző sajátosságok feldolgozását osztom meg. Négy képességterületet mutattunk meg a szülőknek:
a) a mozgást,
b) az érzelmi-akarati tulajdonságokat,
c) a szociális képességeket és
d) az értelmi és anyanyelvi képességeket.
A jellemző tulajdonságokat vettem számba 3-4, illetőleg 5-6 éves korban, természetesen megfelelő szövegkörnyezetbe (= mondatokba) szerkesztve úgy, hogy a szülők azonnal értelmezni tudják ezeket a fontos és megkerülhetetlen szakmai-pedagógiai kérdéseket. Lássunk néhány példát a képességpárokra!
• Mozgás: nagymozgás összerendezettsége, eszközhasználat, ceruzafogás, egyensúlyérzék, kézdominancia.
• Érzelmi-akarati tulajdonságok: önállóság, énkép, testséma, önuralom, felelősségérzet, időérzékelés.
• Társas képességek: együttműködés, szabályok elsajátítása, konfliktuskezelés, monotóniatűrés, siker–kudarc megélése.
• Értelmi-anyanyelvi képességek: legfőbb kérdései, továbbá az emlékezet, a képzelet, a figyelem, a rész–egész kapcsolata, a problémamegoldás, a kisgyermekkori beszéd és beszédfejlődés jegyei.
Ahhoz, hogy bevonjam a szülőket, a kiválasztott tulajdonságokból, képességekből kártyákat készítettem. Az egyes képességterületekhez 5–8 képességpár tartozott, így mutatva meg a párhuzamot, a fejlődés ívét: honnan, hová jut el a gyermek a fejlődésben az óvodában töltött nevelési-gondozási idő alatt. A kártyák színkóddal készültek, megkülönböztetve az egyes képességterületeket, valamint angolul és magyarul, hogy az idegen ajkú szülők is részt tudjanak venni a játékban, a közösségi tevékenységsorozatban.
Amikor a szülők kiválogatták a kártyákat életkor szerint, azután színek szerinti csoportosítás következett. A színek mellé ekkor kerültek be a képességterületeket jelző, azonos színű kártyák. Végigolvastam minden tulajdonságot, képességet, példával érzékeltetve azt a szülők számára. Már ekkor voltak hozzászólások, felismerések a szülők részéről. Ilyenkor arra törekedtem, hogy a folyamatosság és a teljesség jellemezze a találkozónknak- beszélgetésünknek ezt a fontos ívét, nehogy leragadjunk egy-egy résztémánál, elvonva a figyelmet a téma egészről. Így mentünk végig minden képességterületen, melyet nagy aktivitás, beszélgetés, sok nevetés kísért.
A szülői összejövetel ezúttal is, mint mindig, elégedettségméréssel zárult. A kérdőív, melyet ilyenkor alkalmazunk, csak nyitott kérdést tartalmaz: „Mi az, ami tetszett?” és „Mi az, amin változtatnék, amiről szívesen hallanék?” Azért fontos ez a kérdőívforma, mert így a szülő a saját véleményét fogalmazza meg.
Ebből osztok meg néhányat:
• Jó volt közösen átvenni a szülőkkel az életkori sajátosságokat, és beszélgetni az egyéni tapasztalatokról.
• Most is sokat tanultunk, a példák életszerűvé tették számunkra az elhangzottakat, magam is megerősítést kaptam.
• Sok „aha”- élményem volt, ráismertem a gyerekemre, és amiről azt hittem, hogy rossz, most már tudom, hogy így van jól.
• Érdekes volt a játék, az interaktivitás, a szülők bevonása, élvezetes, humoros előadás volt, átfogó ismereteket kaptunk.
• Azt szeretem ebben az óvodában, hogy nemcsak a gyerekek, hanem mi is sokat tanulunk.
A szülők hálásak, nyitottak és együttműködők, élvezik az együtt töltött időt.
Változott a kommunikáció minősége, értik és megértik, hogy mit, miért teszünk az óvodában. Ezáltal növekedett elismertségünk, szakmai presztízsünk és jó hírünk.
Mindenkit arra biztatok, legyen részese ennek az élménynek!